A kommunizmusra emlékezve

Amikor nosztalgiával gondolunk arra, hogy milyen boldogok voltunk a kommunizmus idején, akkor ne feledkezzük meg arról, hogy a kommunizmus idején gyerekek voltunk, és nem a társadalmi rendszer, hanem a szülői szeretet tett minket boldoggá.
When we are thinking by nostalgia of our happy life, we lived in communism, we should not forget that we were children during the communism, and not the social system made us happy, but the parental love.

Mi csak arra emlékszünk, hogy volt tej a hűtőszekrényben, de nem mi álltunk sorban órák hosszat tejért, hanem a szüleink.

We are remembering only that there was milk in the fridge, but we didn’t stand in line for milk, but our parents.

Amikor konfirmálni készültünk, szüleink nem mondták meg nekünk, hogy megfenyegették őket, hogy ha konfirmálni fogunk, akkor abból nekik bajuk lesz.

When we were girding ourself for confirmation, our parents didn’t tell us, that they had been threatened that they will have problems, if we participate in confirmation.

A konfirmáció utáni prédikációjában a pap elmondta, hogy nagyszüleinknek jó érzés látni azt, hogy mi milyen szépen fel vagyunk öltözve, mert ők mezítláb mentek az iskolába.
The priest in his post confirmation preach told us that our grandparents were tickled pink of seeing us dressed sharp, because they had gone barefoot to the school.

Mi nem tudtuk, hogy a pap azért mondta ezt, mert szekusok is ültek a padokban.

We didn’t know that the priest told us these words because secret political police officers were also sitting on the benches.
Itt most az a legnehezebb kérdés számomra, hogy vajon az „also” szót hova kell beszúrni.

Ha megnézünk egy 1988-as református naptárat, akkor megfigyelhetjük, hogy augusztus 23 is ott volt az egyházi ünnepek között.

If we see a calendar issued in 1988 by the Reformed Church, we will observe that therea is 23 august among the feasts of the church.