Kelbimbó megjegyzése

A nyelvi determinizmus hívei (ezek pszichológusok) azt állítják, hogy az agyunkban levő nyelvi információk alapvetően meghatározzák az egyéniségünket. Persze vannak, akik ellentmondanak nekik, a pszichológiában nincsenek törvények, csak egymásnak ellentmondó elméletek, és a nyelvi determinizmus is egy ilyen elmélet a sok közül, de azért van benne valami.

Az irodalomban is szokták a szereplőket a szóhasználatuk segítségével jellemezni, de ez általában trágárkodásban merül ki, nagyon felszínes. Az igaz, hogy bizonyos embereket erősen jellemez a trágárkodás, és nem lehet a trágárkodást kihagyni, amikor jellemezzük őket, de azért ez a nyelvi determinizmus sokkal bonyolultabb egy holmi trágárkodástól.

Például én utálom a káposztát, és a táplálkozási szokásaim tükröződnek a szókincsemben is. Éppen most fordítottam egy természetgyógyászatról szóló weblapot, aztán egy termékkatalógust, és amikor különböző káposztafajtákkal találkoztam, azt tapasztaltam, hogy nem ismerem se a román se az angol megfelelőjüket.

Természetesen azt tudom, hogy a káposzta az angolul cabbage, románul varză, de ha már kelkáposztáról van szó, akkor bajban vagyok, és ugyanez a helyzet a kelbimbóval is.

A kelbimbó románul “brüsszeli káposzta” (varză de Bruxelles), angolul pedig brüsszeli bimbó (brussels sprout).

A könnyebb megjegyzés érdekében arra fogok gondolni, hogy a kelbimbó az a sok apró, ami az út mentén terem (hát ha az út mentén termesztik, akkor az út mentén terem, máskülönben is a termőföldek az út mentén vannak). Tehát akkor az első betű a Sok rövidítése aztán az apróból levágjuk a kezdőbetűt, és aztán jön az út, így alakul ki a sprout.